Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Férfinapra...

2018.11.20

A férfiak nem sírnak.

Így van ez időtlen idők óta…aztán egyszer valaki azt mondta, hogy  nyugodtan vállaljuk az érzelmeinket. Sírjunk. Nem szabad elfojtani. Nem. Valóban nem illik senkit sem fojtogatni. Magunkat sem. Majd mindennap szembesülünk azzal, milyen jó marketingje is van a nőknek. Csodálatosak. Bármire képesek. Érzékenyek. Erősek. Mindenre tudnak figyelni. Nem csupán társak, hanem jobbak tőlünk. Mindenben. Mi lehetünk szemetek, gyerekesek, semmire valók, anyuci kedvencei, soha fel nem növő örök nőcsábászok.

Azt miért nem kérdezi meg senki, hogy talán azért ragaszkodunk annyira az anyánkhoz, mert lassan már csak benne bízunk, hogy azért szeret, mert olyanok vagyunk amilyenek. Nem egy télapó formájú milliárdos aki repülőgépet küld, ha el szeretnél menni valahova. Nem vagyok Mr. Grey sem…nem bántom azokat, akiket szeretek. Nem izgat fel. Sőt…ha kimegyek a napra, akkor nem csillogok, és egy kézzel nem állítom meg a feléd tartó terepjárót.

Mi férfiak nem sírunk. Megtanultuk, hogy meg kell küzdenünk azért ami a miénk. Akármilyen hihetetlen, ezért egymással versenyzünk. Ez a mi hierarchiánk. Az erősebb kutya…lehetsz fejben, és testben is kemény… de vajon kik között leszel az első? Nem számít. Már nem. Új példaképek vannak. Új értékek.

Az önmegvalósítás. Mindenki jóga-fitness-manager-stylist és még sorolhatnám, hogy mi. Mindenki megérdemel mindent. Semmit sem tagadhat meg magától. Pontosan ezt érzem. Ezt látom. Versenyeznem kell, küzdenem, de nem más férfiakkal, hanem a nőkkel, a nőkért. Eleve esélytelen vagyok. Nem azért mert nincsenek erényeim. Nem azért mert nem akarom szívből. Nem azért mert a vesztesek közé tartozom. Azért, mert Férfiként nos…a Nőnek segítek. Ha engedi. De látom a dacot…igen ti is képesek vagytok rá.. mindenre. Tudom! Csak ez az én dolgom, az én szerepem. Ha nem hagyod meg..nos..képesek vagytok rá.. Még Férfiként küzdeni is…csak közben, nos, férfiak lesztek. Annyi nőiességgel, mint Micimackó. Nem sok van benne.

Mi férfiak nem sírunk. Mert azt tanultuk, hogy a mi dolgunk a védelem. A család védelme. A Nő védelme. A biztonság. Az élethez szükséges javak megteremtése. Mi nem születtünk királynak. Nekünk meg kell teremteni. El kell érni. Meg kell érte harcolni, és ez tesz minket férfivá. Ha tetszik, ha nem. Az,  akinek az ölébe pottyan, csupán egy herélt férfiutánzat, ha nem tudja kezelni. Aki megteremti az a férfi.

Mi férfiak nem sírunk. Pedig vannak érzelmeink, de nem tartozik a nagyvilágra. Azokra tartozik, akik fontosak nekünk. Akiket meg kell védenünk, és akik cserébe a mi szívünket ápolgatják. Előttük sírunk. Előttük megmutatjuk, mi a gyengénk. Közben persze tudjuk, és mindenki tudja mi a dolga, és mire képes. Bármikor megvédem a családom. A párom. A gyerekeim. Mindent megteszek, hogy minél jobb, boldogabb legyen az életünk.

Mi férfiak nem sírunk. Erősnek kell lennünk. Persze lehetünk gyengék is, csak az senkit nem érdekel. Akkor marad édesanyánk, aki szeressen. De ez kevés. Minden férfi arra született, hogy valaki mellett Zeusz lehessen. Ezt zengi minden, ezt üzeni a világ… és igen. A Zeuszok világa ez. Csak hogy belőlük igen kevés van..nagyon nagyon kevés.

Mert mi férfiak már nem sírunk. Megkeményedtünk, hitünket vesztettük, és beálltunk a sorba. Összeszorított foggal visszatértünk ösztöneinkhez. Küzdünk. Párosodunk. Megyünk tovább. Nem számít, hogy van e lelkünk, mert senkit nem érdekel igazán. A jó fiú kora elbukott.

Most már csak magunkban sírunk. Otthon, amit megteremtettünk, de Nő nélkül hideg. Könnyek nélkül nézni az üres kerteket, ahol gyermeknek kellene játszania. De más házban, Férfi úton, nők ülnek ugyanígy magányosan. Talán ők is érzik, hogy nincs ez így rendjén.

Felsóhajtok. A férfiak nem sírnak. Felnéznek az égre és farkasként üvöltenek fel. Aztán van, akire rámosolyog a szerencse. Párra lel. Kapcsolatra. Értékekre, és felismeri, és küzd, hogy rég kihunyt lelke, újra felmelegedjen. Nála játszanak a gyerekek, nála otthon van szeretet. Ő lett Zeusz.

Mi pedig…nos mi nem sírunk. Nem azért mert nincs lelkünk. Egyszerűen… nos szimplán üres minden. Tehát. Összeszedjük magunkat.

Mélyet lélegzünk.

Elengedjük a dolgokat.

Hagyjuk, hogy zuhanjunk.

Vagy…vagy találunk valami célt. Egy versenyt, egy futást, egy céget, egy munkát. Bármit. Hátha közben valaki észreveszi, hogy te egy kicsit passzolsz hozzá. Aki engedi, hogy vidd a táskáját. Akit jó érzés nézni séta közben. Aki hallgat, és beszél hozzád. Akinek lehetsz herceg akkor is, ha nincs hozzá céged, és személyi edződ.

Persze e nélkül is lehet élni. Csak nem érdemes.

Nincsenek tökéletes emberek. Sem nők sem férfiak. De egymásnak talán lehetünk tökéletesek. Aki szereti a hibáimat, és akit én is szeretek.

Mert ez nem verseny. Ez egy sokkal fontosabb és egyszerűbb dolog. A nő és a férfi egymás Társa. Segítői. Nem ellenfelei. Csak ezt lassan elfelejtjük…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

syla89 - syla89@freemail.hu

2018.11.22 22:41

A napokban arra juttottam hogy talán mi nők rontottunk el titeket férfiakat. Vágyunk a romantikára szeretetre de ha megkapjuk mégsem jó, amit egyik írásod tökéletesen példáz sajnos.
De a feminizmussal mit is akartunk elérni? jogokat erőt, talán elismerést?!!Hát megkaptuk.Egy olyan világot teremtettünk ahol nem csak azért vagyunk hogy őrizzük a tűzet és anyák feleségek társak legyünk,hanem már elvárás lett hogy "férfiasodjunk"nyakunkba vettük a ti szerepeteket is és ennek ez lett a következménye, mi elfáradunk, ti pedig "összeszoritott foggal visszatértek az ösztöneitekhez" A kérdés hogy ez így meddig tartható fennt?Ebben a szerepben amiben már tetszelgünk kapcsolatok mennek tönkre évtizedes házasságok ..

István - Re: syla89@freemail.hu

2018.11.26 15:33

Szerintem ezt nem lehetett jól csinálni...valami változásnak kellett történnie, amiben a nők kikerültek alárendelt helyzetükből (lásd középkor)...sajnos ezáltal a szerepek, mint olyanok meg is szűntek, és nincs új...azaz van, de az nem a legjobb...Nem tudom mi a megoldás...talán ha embernek néznénk a másikat..az sokat segítene. :) Persze a játszmák világában ez szinte lehetetlen...ezt látjuk a médiában, ezt látjuk a társadalomban, és ebben igaznak maradni...valódi kincs.

Weisz M - ...

2018.11.20 23:14

Zsenialis tanar ur :-)